Már elég messze jártunk a lótuszevőktől, amikor megérkeztünk
a küklopszok földjéhez. A küklopszok nem emberek, csak egyszemű óriások.
Hatalmas barlangokban élnek Óriás országban, szinte a világ végén. Reggel nyájaikat
legeltetik, éjszakára barlangjaikba terelik őket és velük együtt pihenek le.
Éjszaka értünk a szigetre, rögtön álomra szenderültünk.
Reggel elejtettünk pár kecskét, és megettük. Alkonyat körül felmásztam a sziget
legmagasabb csúcsára, és körbenéztem, mik vannak a szigeten. Kék füstöt láttam
Óriások országból.
Utána levő nap elmentem pár társammal a küklopszok
országába. Bemerészkedtünk az egyik hatalmas barlangba. Nem volt otthon a
küklopsz, ezért lakomát csaptunk. Este felé visszatért barlangjába a nyájával
és lezárta a barlang ajtaját egy hatalmas kővel. Amikor észrevett minket
bemutatkoztam neki, és kértem, hogy lásson minket vendégül. Erre megevett két
társamat, aztán nyugovóra tért. Reggel ismét megevett kettőt közülünk, utána
elment legeltetni a nyáját, a barlang ajtaját lezárta.
Amíg nem volt otthon a küklopsz kiterveltem szabadulásunkat.
Társaimmal dorongot készítettünk.
Mikor visszajött az óriás ismét megevett kettőt közülünk.
Mikor végzett a vacsorájával megkínáltam Maróntól kapott borunkkal. A küklopsz
meg is kérdezte a nevem, én cselesen azt válaszoltam: Senkise a nevem. Ezek
után nem sokkal ki is dőlt, társaimmal meg kiszúrtuk egyetlen szemét a hegyesre
faragott doronggal. Hatalmasat ordított kezdett, küklopsz szomszédjai is
felriadtak, de Polüphémosz csak annyit mondott: "Senkise bánt, Senkise
akar megölni!"
Ott is hagyták.
Küklopsz barátunk beült a barlang ajtajába, hogy ne tudjunk
kiszabadulni az óriás. Társaimat 3-3 kos hasához kötöttem, én magam meg
belekapaszkodtam a legnagyobb kos bundájába. Polüphémosz végül kiengedte a nyáját
legelni, de végigtapogatta az összesét, nehogy kiszökhessünk. De nem vett észre
bennünket, így sikerült megmenekülnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése