Ahogy megmenekültünk az ugató Szküllától és Kharübdisztől,
egy szigetre érkeztünk, Thrínakiéhez. Itt legelésztek a Napisten marhái és
juhai. Két gyönyörű nimfa, a Napisten lányai vigyáztak rájuk. Megtiltottam
társaimnak, hogy hozzáérjenek, a szent állatok hozz, mert akkor mind meg
halnak. Pár nap után elfogyott a Kirkétől kapott élelem.
Elvonultam könyörögni az istenekhez, hogy társaim ne bántsák
a Napisten csordáját. Mikor vissza mentem a többiekhez éppen a Napisten
teheneit ették nagy boldogsággal. Leszidtam őket közösen és egyenként is. Én
nem ettem a húsból. Arra vártam mikor csap le ránk Zeusz haragja. Amikor
kitisztult az idő hajóra szálltunk. Hamarosan hatalmas vihar tört ki, és Zeusz
villáma belecsapott a hajónkba. Mielőtt teljesen szétesett volna az egész hajó,
a megmaradt árbockötéllel sikerült egybekötnöm a hajó gerincét és a kidőlt
árbocrudat. Erre kapaszkodtam, és a szerencsébe reménykedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése