A Béke

A kérőknek a rokonai felháborodtak és összehoztak egy kisebb hadsereget, és rám akartak támadni az édesapám tanyáján. Athéné istennő elment Zeuszhoz, azt parancsolta teremtsen békét Ithaka szigetén.

Éppen a lakoma végén jártunk, amikor meghallottuk, hogy jönnek a lázadók. Gyorsan fel fegyverkeztünk, és már ott is voltunk a lázadókkal szemben védelemre készen. A lázadók vezére a drága fiamra hajította a fegyverét, én meg az enyémet ő rá. Holtan borult alá. Nagy zavargás támadt, mert Zeusz villáma lecsapott közénk. Athéné odalépett hozzám Mentór képében, és megkérte, hogy teremtsek békét és uralkodjak tovább, majd az istenek feledést hoznak minden szenvedésre.

Megbékéltem a népemmel, és boldogan uralkodtam innentől tovább.

Láertész-nél

Mikor édesapám tanyájához értünk Télemakhosszal megkértem a kanászt, a csordást és a fiamat, hogy készítsenek vacsorát. Után kimentem a kertbe édesapámhoz, épp kapálgatott.

Gondolkoztam: nem állhatok csak úgy elé és mondhatom, hogy: 

"Én vagyok az Odüsszeusz, hazatértem." A végén a szíve meghasad nagy boldogságban.

Rafináltan fel készítetem a leleplezésemre, csak hogy apám félreértett a rejtett üzenetem. Ezért elmondtam neki, ki vagyok valójában. Először nem értette, de amikor megértette, mi is történt vele elsírta magát, és a nagy boldogan megölelt.

Édesapámmal közösen megvacsoráztunk.

Télemakhosz és én

Eumaiosz és én a kunyhóban voltunk, amikor közeledett Télemakhosz.

A kondás nagy örömmel fogadta kisebbik gazdáját.

Eumaiosz mesélt neki az itthoni dolgokról itthon, amíg ő Püloszban és Spártában volt. Arról is beszélt neki, hogy kerültem ide, mint egy nincstelen koldus.

Télemakhosz megkérte a kondását, hogy adja át Pénelopénak:

Hazaért és holnap már ott is lesz a palotában.

Eumaiosz el is ment a küldetése végrehajtására. Athéné azt mondta, hogy mondjam el a fiamnak az, hogy ki is vagyok valójában. Ezután a vesszejével visszaváltoztatott eredeti alakomra. Amikor a fiam meglátott nem hitte el először, mikor magához tért megöleltük egymást és sírni kezdtünk.

Mindent elmeséltem neki. Azt hogy hogyan kerültem ide, és együtt terveztük, hogy tanítsuk móresre el a kérőkkel.

Mielőtt Eumaiosz hazaérkezett volna Athéné visszaváltoztatott koldussá. A felismerés elkerülése érdekében.

Pénelopé megismer

Amikor a fiammal leszámoltunk a kérőkkel elküldtem Eurüjleiát a felső terembe a feleségemért. Pénelopé nem hitte el a dajkának, hogy visszatértem, mert sokan csak hitegették.

Ezért próbára tett: megkérte a szolgálókat, hogy hozzák le azt az ágyat, amit én magam ácsoltam és vitessék, a kedvenc szobámba aztán vessék meg nekem éjszakára.

Tudtam, hogy azt ember nem mozdítja el a helyéről, azért mert derékba fűrészeltem egyik virágzó olajfánkat, de meghagytam földbe hajtott gyökerét. Ehhez ácsoltam az ágyam, ez lett az egyik lába az ágynak.

Ekkor Pénelopé fölismert, és sírva borult a nyakamba.

Eumaiosz rövid története

Szürié szigetén született Eumaiosz, a kondás. A sziget két városból állt, ennek a két városnak az apja volt a fejedelme. Az apja szolgálóasszony volt a dajkája (phoinikai szolgálóasszonya). Miatta került Ithaka szigetére.

Meglátogatták őket a phoinikok (hajósnép, csalfa csavargók, ravasz kereskedők), és elhozták a portékáikat, és cserélgették egymással. 

Megismerkedtek a phoinikai szolgálójukkal, és rábeszélték, hogy menjen velük haza Phoinikába. A dajka szívesen beleegyezett, mert beleszeretett az egyik hajósba. Egyszer megint elmentek hozzájuk egy borostyánkővel díszített aranylánccal, és amíg erre alkudoztak a dajka elszökött a fiúval együtt. Két aranypoharat adott a szolgálóasszony a phoinikoknak, a harmadikat megtartotta és Eumailoszt adta oda cserébe. Mikor az asszony meghalt bedobták a tengerbe, és a fiút Ithaka szigetén eladták. Édesapám befogadta, édesanyám gyereke ként nevelte fel.

A Napisten tehenei

Ahogy megmenekültünk az ugató Szküllától és Kharübdisztől, egy szigetre érkeztünk, Thrínakiéhez. Itt legelésztek a Napisten marhái és juhai. Két gyönyörű nimfa, a Napisten lányai vigyáztak rájuk. Megtiltottam társaimnak, hogy hozzáérjenek, a szent állatok hozz, mert akkor mind meg halnak. Pár nap után elfogyott a Kirkétől kapott élelem.

Elvonultam könyörögni az istenekhez, hogy társaim ne bántsák a Napisten csordáját. Mikor vissza mentem a többiekhez éppen a Napisten teheneit ették nagy boldogsággal. Leszidtam őket közösen és egyenként is. Én nem ettem a húsból. Arra vártam mikor csap le ránk Zeusz haragja. Amikor kitisztult az idő hajóra szálltunk. Hamarosan hatalmas vihar tört ki, és Zeusz villáma belecsapott a hajónkba. Mielőtt teljesen szétesett volna az egész hajó, a megmaradt árbockötéllel sikerült egybekötnöm a hajó gerincét és a kidőlt árbocrudat. Erre kapaszkodtam, és a szerencsébe reménykedtem.